Nemrég regisztráltam a penzportal.hu domain-t. Először csak ezért érdekelt, mert volt rá egy pár link, ami jól jön SEO-hoz. De aztán elgondolkodtam egy saját pénzügyekkel foglalkozó blog indításán.

Az írás sosem volt a kedvencem. Bár a legtöbbet angolul írtam, mindig nagyon lassan tudtam befejezni egy cikket. Viszont azok nagyrészt technikai jellegű cikkek voltak. A pénzügyek a hobbim is, talán így egyszerűbb lesz.

Node érdemes-e blogot indítanom? Érdeklik-e az embereket a pénzügyek? Nem igazán tudom a választ, de megpróbálom összefoglalni a gondolataimat ebben a cikkben.

Az “anyagias” stigma

Engem már viszonylag korán elkezdtek érdekelni a pénzügyek. Talán gyerekkori behatásokra vezethető vissza. Volt egy perselyem és minden kapott aprópénzt oda tettük be. Az ünnepekre (pl. elsőáldozás) kapott pénz is oda került. Amikor összejött egy nagyobb összeg, vettem belőle valami nagyobb dolgot.

Kissé szégyenkezve de be kell vallanom, hogy amikor pl. egy rokonnal találkoztam titkon mindig reméltem, hogy gyarapodni fog a perselyem.

Én ezt pozití behatásnak érrtékelem. De nem mindenhol van ez így. A rokonságban történt nemrég, hogy kérték ne adjanak a gyereknek pénzt ajándékba. Túlságosan elkezdte érdekelni a pénz alig pár évesen.

Vissza hozzám. A családomban volt vállalkozó, így ez még inkább bevezette a pénzt és annak hajhászását a mindennapokba. Gimnáziumban lázasan terveztem, hogy majd közgazdászként menny pénzt fogok keresni. És persze amint tizennyolc lettem, azonnal nyitottam egy tőzsdei kereskedési számlát.

Ekkor még csak párszázezer forinttal kereskedtem. A lényeg a tapasztalatszerzés volt, nomeg az izgalom. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebből nem lettem milliomos.

Már ekkor is kicsit úgy éreztem, hogy kicsit kívülálló vagyok az osztálytársaimhoz képest. Ők valahogy ráérősebben tekintettek erre az egészre. Nyilván a családi háttér is befolyásolja, hogy ki mennyire érzi szükségét a mielőbbi teljesítésnek. Aztán ez a távolság még tovább nőtt. A legtöbb barátom még mindig stabil munkahellyes rendelkezik és családot alapított. Én pedig még mindig a pénzt hajtom. Nem ítélkezem, lehet, hogy nekik van igazuk.

A legtöbb embernek nem a pénz a legfontosabb

Az évek során rá kellett jönnöm, hogy a legtöbb embernek nem annyira fontos a pénz. Amíg én éjszakákat dolgoztam át, mások buliztak. Ismét csak nem ítélkezem, bulizhattam volna többet én is.

Hogy mi is a legfontosabb az életben? Ez egy nagyon messzire vezető kérdés. Egyszerűbb megválaszolni azt a kérdést, hogy miért nem fontosak az embereknek a pénzügyek. Mert úgy érzik, úgysem tudnak nagyot robbantani. Így inkább egyéb, elérhető célokat keresnek.

A hagyományos családmodell és a kényszerpálya

Nyilván nem a többségi álláspontot képviselem ezen írással, ahogy remélhetően a fentiekből is kitűnik. Abba a korba léptem, ahol a legtöbben már családot alapítanak, így ezen a témán is én is elgondolkodtam.

Többektől hallottam, hogy a húszas években kell valamit alkotni. Később már nincs energiája hozzá az embernek. Ez részben igaz. Öregszünk is, de fontosabb faktor, hogy családot is alapítunk. Így tehát ha a húszas éveiben valaki nem tudja megalapozni az anyagi helyzetét, később már nem lesz rá lehetősége. Ki hagyna ott egy biztos munkahelyet egy kockázatos vállalkozásért, ha a családja megélhetése forog kockán?

Az én személyes megközelítésem az, hogy kihoztam a legtöbbet a húszas évekből. Megengedhetem magamnak a családalapítást és a vállalkozást is még a harmincas éveimben is, mert van tőkém.

A jelenlegi kormány családtámogatási programjai talán enyhítenek ezen a kényszerpályán, de a vállalkozási kedvet ezzel sem fogják felébreszteni. Inkább mélyebbre ássák magukat az emberek. Hitelt vesznek fel egyre drágább házakhoz, több gyereket vállalnak, stb..

Biztonság és egy kis megtakarítás

Tehát a személyes véleményem szerint a harminc év alattiak hajlamosak kicsit többet foglalkozni a pénzzel, de gyorsan elérik a felső határt és onnantól már inkább más fába vágják a fejszéjüket.

A legtöbben ingatlanba fektetik a pénzük nagy részét, amihez hitelt és mindenféle állami támogatásokat vesznek fel. Ez méginkább röghöz köti őket és valóssá teszi a maximálisan elérhető anyagi siker korlátját.

Persze mindenki próbál egy kis pénzt félretenni rosszabb időke. És hamarosan felnőnek a gyerekek is…